1. nap:
Utazásunk Miskolctapolcára az őszi szünetben történt pontosabban 2008. okt. 28.-án. Kezdődött az egész azzal, hogy a túl hamar foglalás nem a mi oldalunk, tehát ezért már nem kaptunk helyet a kiválasztott és a sokak által ajánlott híre Jósvafői Tengerszem szállóba. Így Aggtelek környékén csak az egyik kiszemelt úti célunk városában, Miskolctapolcán sikerült többszöri nekifutással szállást foglalnunk. Nekem csak akkor lett gyanús az egész szállás mizéria, amikor nem mondták, hogy a kulcsot a hol kapjuk meg, de azt sem hogy a tulaj ott van-e? Odaérkezésünkkor egy kívül szép, de belül 1 idős házaspár régimódi berendezésű, kétes tisztaságú és nem szimpatikus lakása fogadott bennünket. Pedig a felhívott hölgy külön lakosztályt és 2 szobát stb., ígért nekünk telefonba 10 E Ft-ért/4 fő. Na, ezt nem fogadtuk el, reklamálásunkra ajánlott 1 másikat. Szorult helyzetbe lévén belementünk sajnos. Sőt ebédelési lehetőséget is ajánlott, amivel éltünk ugyan, de szerintem nagyon ócska hely volt annak ellenére, hogy elég jól festett a kis lebúj, csak vendég 1 száll se rajtunk kívül, hát 1 ember volt a pincér is a szakács is. Na, ebből se kérnék többször. Innét mentünk az újabban felajánlott Kastély hotelba, apartmanba. Miskolctapolcán olyan bunkók az emberek, hogy még arra sem volt képes az odakísérő ember, hogy kibújjon az autójából, csak kézzel intett arra menjetek birkák. Aztán jöttek a jobbnál jobb szaftos helyzetek, amit én nagyon rosszul reagáltam le. Bemegyünk a recepcióra állunk várunk sehol senki, nézelődünk, oké ez egész jól néz, ki ha már 10E-ről 15E-re ugrott a tarifa/ éjszaka. De a meglepi ezután jött a kastélyszerű házikó oldal szárnyából jött elő 1 öreg csaj és bemutatta a szállásunkat. Az apartman ugyan fel volt szerelve mindennel, de egy valaki által lakott kupis, sebtében összerámolt lakosztálya volt. Körüveges társalgón csak belülről záródós ajtó volt. A bezárható ajtót pedig egy rohadt almákkal és használt kacatokkal telis-teli kis szuglén keresztül lehetett elhagyni-megközelíteni. Mondanom sem kell, hogy nekem az első benyomás, amikor átvettük tűrhető volt, de utána egyre utáltam az egészet a foglalásunkat és napot is, fáradt is voltam stb.
A barlangfürdő viszont ránk várt csak nekem kellett összeszednem magam, hogy legyen kedvem elmenni. Nehéz volt, 1 jó nagy kávé felrázott és lesajnáltam az egészet és irány az élmények mezejére.
Gyalogosan sétáltunk el a csodás barlangfürdőbe. Itt elég jó volt minden, kivéve, ami nem….. Érkezésünkkor beindult a barlangba lévő víz körfogása, ami azonnal magával ragadott bennünket és köröztünk-köröztünk rendületlenül, sokáig feledve szuper szállásunkat. Végig barangoltunk az összes medencén, csillag termen, római medencén. A nyak-hát zuhanyokat a sárkányok torkából mind kipróbáltuk. A csillagos terem tetszett a legjobban 1 sötétre festet kupola csillagokkal váltakozó megvilágítással: lila piros, sárga stb.+ a hangakusztikája úgy van kialakítva, hogy a mélyhangok sárkányszerű dübörgésnek hallatszanak. Ez nagyon jó móka! A barlangba kis hidacskákon is át lehet sétálni és több felől megközelíteni a szoláriumot, szaunát stb, amit mi kihagytunk. Viszont a kinti gőzölgő medencét rábeszélésemre kipróbáltuk. Igaz mezítláb kb. 30-40 métert ki kellett szaladnunk a szabadba vizesen a jó melegből. De, annál kellemesebb volt csobbanni a 38C° fokos jó meleg medencében. Azonkívül kisebb kihívás volt, kár lett volna kihagyni. Ez olyan volt, ami élményraktárunkban a jobb helyeken van elraktározva. Meg mertük csinálni és senki nem lett beteg a bengás csapatból. Mit nekünk hideg szoba, szabadtéri fürdő pár fokban és mezítlábas séta. A sok úszkálás és élménykedés után vettünk a büfében némi inni valót igaz arany áron mérték, de hát nem volt mit tenni…..
Fürdőzés után visszaérkezve a szállásra végleg tudatosult bennünk, hogy a szobában ahol mi aludtunk semmi fűtés a radiátor elzárva. Azon az estén ráadásul igen csak lehűlt a levegő, bent 17-18 C° volt. Na, én a nagy okos kitaláltam, hogy ha már a sok tárolt bazár közt nem találtam villanymelegítőt, akkor a konyhai rezsóra vizet tettem forrni, amit bevittem a hideg szobába 1 üvegasztalkára. A melegítés sikerült is 20 C° összejött, gyerekeknél szerencse volt fűtés. De az örömöm nem tartott túl soká, egyszer csak, reccs, szétrepedt az üveglap a rezsó alatt. Na, bumm, de nem lehetett máshol elhelyezni a rezsót olyan rossz helyen volt a konnektor. Addig nyaggattam a férjem, míg fel nem hívta a tulajt a falon kifüggesztett számon. Nagy sokára oda vakarta magát a ház valamelyik zugából és panaszunkra közölte ő nem ért a radiátorokhoz, szerelő Miskolcon az esti órákban nincs, hol élek én, melegítőt meg csak holnap tudnak adni. Na meg is mondtam neki, hogy tudtam, hogy maradi a városa, de ennyire………….stb. Vacsorát 1 közeli kis vendéglőbe költöttük el. Nagyon finom kapros, juhtúrós sztrapacskát, bakonyi csülköt, szezámmagos sült husit és finom palacsintát ettünk.
Szóval nagykabátba túráztunk a csupa üveg társalgóba és szabadidő ruhába feküdtünk ágyba----most kellett volna valami lélekmelegítő, de csak sörünk volt és az nem igazán fűtött, a méreg annál inkább, de még így is fáztam!!!
2. nap:
Másnap reggeliztünk a hazai kajánkból és irány Jósvafő a Vöröstói túra: 2 órás túrán vettünk rész, és a cseppkövek ámulatából a zeneteremben elhangzó rekviem hallatán ébredeztünk a tudatunkra, nem érdekes a szállásunk, lényeg a szép fürdő és az elénk táruló semmivel sem pótolható természeti látvány. A túra végén 2 lehetőség kínálkozott vagy vissza sétálunk gyalog kb. félórás túraúton a kiindulási helyre a kocsihoz vagy várunk picit a buszra, ami visszaszállította a csapatot. Sajnos a buszosat választotta a família az én bánatomra, mert szerintem pont jó lett volna egy szuper tüdőfrissítő kis túra. Nem baj buszoztunk is hát. Ebédelni a kiszemelt jósvafői étterembe nem tudtunk bemenni. Zárva volt! Így hát visszagurultunk a Vöröstói barlangtúra kiinduló helyére a Tengerszem szálló étterméhez. Nagyon fájt a szívünk, amikor megláttuk mit sikerült kihagynunk a vakarózásunk miatt. Színvonalas épület, kiszolgálás, és bőséges finom ételek. Kértünk egy 2 személyes fatányérost, de azon annyi kaja volt, mint én 1 héten főzök a családnak, ha otthon van mindenki. Nagyon meg voltunk elégedve mindennel csupán magunkkal nem…… Elhatároztuk visszajövünk mi még ide, mindegy mikor 1x, de az biztos és felfedezzük a szállót is rövidessen….. Sajnos a sétakocsikázás nem jött össze, mert mire végeztünk a barlanggal és ebéddel már kifutottunk az időből. Hazafele az út mentén megláttuk az Edelényi kastélyt a fák mögött 1 folyócskán túl. Egy kis hídon át kellett megközelíteni. Sikerült megtekintenünk, igaz csak a portás kísért bennünket végig és alig van némi restaurálás a kastélyba (1 szoba fala már kész). De sötétben úgy sem jártunk még kastélyt nézni. Nagyon egyben lévő az egész kis kastély és udvara, parkja, remélem, mielőbb kapnak rá valahonnét pénzt és akkor gyönyörű lehetne!
Most viszont bevásároltunk az est örömeinek eltöltésére, de a visszaérkezésünkkor 2 melegítővel vártak bennünket. Hőmérséklet gondok elillantak. Ez a nap jól telt és zárult.
3. nap:
Reggelink után összerámoltunk és bepakoltunk az autóba és ott hagytuk az udvarba a kocsit. Csináljanak az apartmanjukkal, amit akarnak. Elmentünk bobozni. A szép őszi tájba beépített pályán élmény volt végig siklani jó néhányszor. Majd szétnéztünk a pálya körüli parkban és tó körül. Hattyúk és vízesés tették kellemesé a látványt. Maga a park is nagyon szép. A kalandpark sajnos ezen időszakban már zárva van.
Nézelődés után bevásároltunk a Diósgyőrből induló erdei kisvasútra, szerencsénkre. Nem is gondoltam, hogy ennyire csodaszép lesz a látvány a vonatból. Hiába Lillafüred és környéke egyedülálló látvány a Hámori tóval. Csodálatos volt a tóban visszatükröződő Palotaszálló látványa így az őszi fák, bokrok között. És vannak olyan tájak, melyekre a kisvonatból lehet csak rácsodálkozni igazán. Nekem nagyon tetszett. Kellő étellel-itallal kibírtuk oda-vissza, mivel gondoltam nem lesz nyitva sehol semmi. A vonat igaz megállt Lillafüreden ott még lehetett volna venni valamit, de a többi állomáson semmi, a végállomás pedig csodálatosan felszerelt éttermekkel, játszókastéllyal, kemencével stb., de minden zárva volt nagy bánatára mindenkinek. Pedig szuper felújított volt minden. Még a múzeum is zárva volt. A koradélutáni órákba ebédelni indultunk, a navigátor volt egyetlen tanácsadónk, mivel az állomáson nem volt kedvem. Havasi étterembe kalauzolt bennünket. Meglepetésünkre jó kis hely volt és minden rendben ment. A város havasi része nekem tetszett a tapolcai nem. Tapolcai rész az idegenforgalomra van rákattanva, de színvonalat nem adnak a magas árak mellé. Hazafele zuhogott az eső, de nekünk már mindegy volt ez idáig sikerült megúsznunk kisebb cseperkélő esővel. Esti órákban érkeztünk haza és a szállást nem figyelembe véve sok élménnyel és újabb kirándulási lehetőségek ötletével gazdagodtunk.
